Az alábbiakban pár lovas verset, ill. idézetet olvashattok: 

Mondd miért tűröd el, hogy fejedre kantárt, hátadra nyerget tegyünk? Hiszen te szabad vagy. Te 
szabadnak születtél. Most én nem teszek rád semmit. Kérlek szárnyalj velem.

S én hűséges hátasom nyakához borulok. Arcomon legördülő könnycseppjeimet magába szívja bársonyos 
szőre. És én csak zokogok. Ő odébb áll, kérdő tekintettel néz rám. Aztán rájövök, hogy jogos e két rám 
meredő szempár. Mi okom sírásra, ha egyszer itt vagy nekem drága lovacskám?

Vad szelleme elvarázsol, 
Ha sörénye a fényben táncol, 
S fényárnyékként suhan tova 
A négylábú csoda, a Szél Fia! 
Tekintete rabul ejti szívedet, 
S szabadulnod többé nem lehet...

Ha elnyered egy ló teljes bizalmát, különleges dologra teszel szert, melyet jól meg kell becsülnöd, s mely 
maga is saját becsületedből fakad.

A ló szeme mély óceán. Legtöbbeket elvakít, mit felszíne tükröz. Mélységének rejtett titkait csak az érti 
meg, aki lova lelkéhez már megtalálta az utat.

Nézz mélyen őszinte szemébe, 
meglátod, észre sem veszed, 
s egy pillanat alatt örökre 
ellopja a szíved...